3. rész

Leo POV

Reggel... Reggel?! Mit áltatom magam? Na, szóval hajnalban, pontosabban 03:17-kor hívott Jonghyun, hogy talált egy szuper szexi csajt, és hogy neveljek belőle bérgyilkost. Nagy nehezen, de elvállaltam. Azt beszéltük, hogy 5-re odajönnek a megszokott helyre, ami csak egy borospince, amit a nagyapám hagyott még rám. Odamentem reggel 5-re, és egészpontosan 3 órát vártam rájuk.

- Cső, haver! - veregette meg a vállam Jong. - Na, ezt nézd milyen szexi!

- Hát... Inkább a te eseted – mondtam, ahogy végigmértem a lányt. Hosszú barna haja volt. Olyan vékony hogy az első szellő elfújhatta volna, és vagy 20 cm-es volt a cipőjének a sarka. Más szóval a csaj igazi pláza kurva volt. Soha nem értettem, Jonghyunnak hogy jöhetnek be az ilyen lányok. Nekem inkább a kicsit teltebb, de mégis sportos lányok jönnek be.

- Szia, Park Minhee vagyok - hajolt meg a lány.

- Szia, én meg Jung Taekwoon, de hívj nyugodtan Leónak.

- Te képezted ki Jongie macit is? - kérdezte a lány mire elröhögtem magam.

- Jongie maci? - röhögtem tovább, mire kaptam egy jó erős ütést a vállamra "Jongie macitól".

- Igen, én voltam - válaszoltam mikor sikerült visszafojtanom a röhögést.

- Engem is meg tudsz tanítani olyan jól, mint őt? - kérdezte a lány.

- Nem hinném. Jonghyun kivételes tehetség.

- Azért megpróbálod?

- Ha nagyon muszáj...

- Persze, hogy muszáj! Na, nyomás, menjetek! - mondta Jonghyun, és már tolt is minket ki a pincéből egészen az utcáig. Szótlanul mentünk egymás mellet a házunkig.

- Wow, de szép a házatok! - állt meg a kapu előtt Minhee.

- Az. Na de gyere! - tettem a kulcsot a zárba, és észrevettem, hogy nincs bezárva. Halkan bementem az ajtón és elkezdtem beosonni. Nem tettem meg még 10 lépést, elkezdett utánam futni a csaj abban a hülye cipőjében ezzel nagyobb zajt csapva, mint egy elefántcsorda.

- Mi ez a nagy zsivaj? - jött ki anya.

- Oh, anya csak te vagy? Azt hittem dolgozol.

- Nem mentem, nagyon fájt a fejem. Viszont te hol voltál, és ki ez a lány?

- Üdvözlöm, én Park Minhee vagyok és Leo a tanárom. Segít elhelyezkednem a bé...

- A Burger Kingnél - fogtam be gyorsan a száját, és fejeztem be a mondatát.

- Oh oké, csak halkan - ment vissza anya a szobájába, én meg felvittem az enyémbe a csajt.

- Nem néz ki úgy a szobád, mint egy gyilkosé, és mi volt ez a Burger Kinges cucc?

- Első és legfontosabb szabály: soha ne lepleződj le, de még csak gyanút se fogjanak soha!

- Oh... És, ha mondjuk jön valaki hozzád, akkor úgy teszünk mintha szeretkeztünk volna? Csak mert ez a legegyértelműbb.

- Ez egy jó gondolat. Akár tehetjük ezt is. Na, most vedd le az ékszereket és a cipőd!

- Mi? Nem akarom.

- De igen, kezdődik az edzés!

- Oké, oké - vette le a cipőjét, az ékszereit, a kardigánját, és lófarokba kötötte a haját.

- Oké, kezdheted 15 perc helyben futással! - Nem szólt semmit, csak tette, amit mondok. Így telt az egész nap. Be kell valljam, azt hittem többet fog nyavalyogni, de egy szava sem volt, csak egyetlen egyszer kért egy pohár vizet.

Délután 4 lehetett, mikor kopogtak. Minhee egyből felkapott egy fürdőköpenyt, kiengedte a haját és leszaladt az ajtóhoz. Egyből kapcsoltam, hogy úgy tesz mintha ágyban lettünk volna, bár akkor a köpeny alá nem kellett volna semmi, de mindegy. Én is levettem a felsőmet, összekócoltam a hajam, s lementem. Épp a lépcsőn voltam, mikor meghallottam, hogy hív is a lány. Láttam, hogy a hülye könyvmoly van az ajtóba és beküldtem Minhee-t, majd elküldtem a stéberkét, és rácsaptam az ajtót. Éppen hogy becsukódott, nyitotta is ki.

- Mit képzelsz te, hogy nem jössz suliba, csak hogy itt kúrogass egy csajt? - kezdett velem ordibálni.

- Te ne kiabálj velem, nem vagy az anyám! Mi van akkor, ha nem megyek?

- Az, hogy nem haladunk a tudományos projekttel! - Öcsém hogy ennek ez a legnagyobb baja... Az nem baj hogy az apád felbérelt engem, hogy kinyírjam az anyád?

- Leszarom, maximum egyest kapunk!

- Nem kapunk egyest! –  Hatalmas fájdalmat éreztem a fejemen, és hírtelen összerogytam.

Ken POV

Oké, hogy nem csípem azt a pojácát, de az a bombázó fejbe dobta egy 20 cm-es sarkú cipővel. Azért ez egy picit túlzás. Miután összeesett Taekwoon, a lány odajött hozzám.

- Nem láttál semmit, vagy te is így jársz. – Nyeltem egy nagyot, majd csak bólogattam mire rámvágta az ajtót.

- Lehet, meg kéne mentenem? Hiszen… nélküle nem kapok jó jegyet - motyogtam magam előtt, s a fülem az ajtóra tapasztottam. Semmi mozgást nem hallottam. Pedig a srác annyira nem kis darab, hogy hang nélkül lehessen mozgatni, miközben eszméletlen. Halkan benyitottam, és nem láttam a nőt. Megfogtam Leo lábait, majd azoknál fogva elkezdtem kihúzni a házból.

3 óra elteltével, már a kórházban voltunk. Megállapították, hogy semmi komolyabb baja nincs.

- Figyu, én köszönöm, hogy megmentettél. – jött oda hozzám, Leo és aranyosan mosolygott rám. Furcsa mód megmelengette a szívem az a mosoly.

- Nincs mit. – olyan aranyosan mosolygott ez után is, hogy képtelen voltam megmondani, csak a jobb jegy reményében tettem az egészet.

- Meg tudom hálálni valahogy? – kérdezte még mindig cuki arckifejezéssel. Talán ha ilyen lett volna az első nap nem így alakul a kapcsolatunk.

- Csak tedd oda magad a projektben. – a kérésem engem is meglepett, bármit kérhettem volna, de megint csak az iskolára koncentrálok. Na, mindegy most már. Visszatérve a gondolataimból azt láttam, hogy hevesen bólogat.

- Akkor mehetnénk is csinálni.

- O-oké – indultunk meg, és némán mentünk egészen hazáig.