Leo
POV
Reggel... Reggel?! Mit áltatom magam? Na, szóval
hajnalban, pontosabban 03:17-kor hívott Jonghyun, hogy talált egy szuper szexi
csajt, és hogy neveljek belőle bérgyilkost. Nagy nehezen, de elvállaltam. Azt
beszéltük, hogy 5-re odajönnek a megszokott helyre, ami csak egy borospince,
amit a nagyapám hagyott még rám. Odamentem reggel 5-re, és egészpontosan 3 órát
vártam rájuk.
- Cső, haver! - veregette meg a vállam
Jong. - Na, ezt nézd milyen szexi!
- Hát... Inkább a te eseted – mondtam,
ahogy végigmértem a lányt. Hosszú barna haja volt. Olyan vékony hogy az első
szellő elfújhatta volna, és vagy 20 cm-es volt a cipőjének a sarka. Más szóval
a csaj igazi pláza kurva volt. Soha nem értettem, Jonghyunnak hogy jöhetnek be
az ilyen lányok. Nekem inkább a kicsit teltebb, de mégis sportos lányok jönnek
be.
- Szia, Park Minhee vagyok - hajolt meg a
lány.
- Szia, én meg Jung Taekwoon, de hívj
nyugodtan Leónak.
- Te képezted ki Jongie macit is? -
kérdezte a lány mire elröhögtem magam.
- Jongie maci? - röhögtem tovább, mire
kaptam egy jó erős ütést a vállamra "Jongie macitól".
- Igen, én voltam - válaszoltam mikor
sikerült visszafojtanom a röhögést.
- Engem is meg tudsz tanítani olyan jól,
mint őt? - kérdezte a lány.
- Nem hinném. Jonghyun kivételes tehetség.
- Azért megpróbálod?
- Ha nagyon muszáj...
- Persze, hogy muszáj! Na, nyomás,
menjetek! - mondta Jonghyun, és már tolt is minket ki a pincéből egészen az
utcáig. Szótlanul mentünk egymás mellet a házunkig.
- Wow, de szép a házatok! - állt meg a
kapu előtt Minhee.
- Az. Na de gyere! - tettem a kulcsot a
zárba, és észrevettem, hogy nincs bezárva. Halkan bementem az ajtón és
elkezdtem beosonni. Nem tettem meg még 10 lépést, elkezdett utánam futni a csaj
abban a hülye cipőjében ezzel nagyobb zajt csapva, mint egy elefántcsorda.
- Mi ez a nagy zsivaj? - jött ki anya.
- Oh, anya csak te vagy? Azt hittem
dolgozol.
- Nem mentem, nagyon fájt a fejem. Viszont
te hol voltál, és ki ez a lány?
- Üdvözlöm, én Park Minhee vagyok és Leo a
tanárom. Segít elhelyezkednem a bé...
- A Burger Kingnél - fogtam be gyorsan a
száját, és fejeztem be a mondatát.
- Oh oké, csak halkan - ment vissza anya a
szobájába, én meg felvittem az enyémbe a csajt.
- Nem néz ki úgy a szobád, mint egy
gyilkosé, és mi volt ez a Burger Kinges cucc?
- Első és legfontosabb szabály: soha ne
lepleződj le, de még csak gyanút se fogjanak soha!
- Oh... És, ha mondjuk jön valaki hozzád,
akkor úgy teszünk mintha szeretkeztünk volna? Csak mert ez a legegyértelműbb.
- Ez egy jó gondolat. Akár tehetjük ezt
is. Na, most vedd le az ékszereket és a cipőd!
- Mi? Nem akarom.
- De igen, kezdődik az edzés!
- Oké, oké - vette le a cipőjét, az
ékszereit, a kardigánját, és lófarokba kötötte a haját.
- Oké, kezdheted 15 perc helyben futással!
- Nem szólt semmit, csak tette, amit mondok. Így telt az egész nap. Be kell valljam,
azt hittem többet fog nyavalyogni, de egy szava sem volt, csak egyetlen egyszer
kért egy pohár vizet.
Délután 4 lehetett, mikor kopogtak. Minhee
egyből felkapott egy fürdőköpenyt, kiengedte a haját és leszaladt az ajtóhoz.
Egyből kapcsoltam, hogy úgy tesz mintha ágyban lettünk volna, bár akkor a
köpeny alá nem kellett volna semmi, de mindegy. Én is levettem a felsőmet,
összekócoltam a hajam, s lementem. Épp a lépcsőn voltam, mikor meghallottam,
hogy hív is a lány. Láttam, hogy a hülye könyvmoly van az ajtóba és beküldtem
Minhee-t, majd elküldtem a stéberkét, és rácsaptam az ajtót. Éppen hogy
becsukódott, nyitotta is ki.
- Mit képzelsz te, hogy nem jössz suliba,
csak hogy itt kúrogass egy csajt? - kezdett velem ordibálni.
- Te ne kiabálj velem, nem vagy az anyám!
Mi van akkor, ha nem megyek?
- Az, hogy nem haladunk a tudományos projekttel!
- Öcsém hogy ennek ez a legnagyobb
baja... Az nem baj hogy az apád felbérelt engem, hogy kinyírjam az anyád?
- Leszarom, maximum egyest kapunk!
- Nem kapunk egyest! – Hatalmas fájdalmat éreztem a fejemen, és
hírtelen összerogytam.
Ken
POV
Oké, hogy nem csípem azt a pojácát, de az
a bombázó fejbe dobta egy 20 cm-es sarkú cipővel. Azért ez egy picit túlzás. Miután összeesett Taekwoon, a lány odajött
hozzám.
- Nem láttál semmit, vagy te is így jársz.
– Nyeltem egy nagyot, majd csak bólogattam mire rámvágta az ajtót.
- Lehet, meg kéne mentenem? Hiszen…
nélküle nem kapok jó jegyet - motyogtam magam előtt, s a fülem az ajtóra
tapasztottam. Semmi mozgást nem hallottam. Pedig a srác annyira nem kis darab,
hogy hang nélkül lehessen mozgatni, miközben eszméletlen. Halkan benyitottam,
és nem láttam a nőt. Megfogtam Leo lábait, majd azoknál fogva elkezdtem kihúzni
a házból.
3 óra elteltével, már a kórházban voltunk.
Megállapították, hogy semmi komolyabb baja nincs.
- Figyu, én köszönöm, hogy megmentettél. –
jött oda hozzám, Leo és aranyosan mosolygott rám. Furcsa mód megmelengette a
szívem az a mosoly.
- Nincs mit. – olyan aranyosan mosolygott
ez után is, hogy képtelen voltam megmondani, csak a jobb jegy reményében tettem
az egészet.
- Meg tudom hálálni valahogy? – kérdezte
még mindig cuki arckifejezéssel. Talán ha ilyen lett volna az első nap nem így
alakul a kapcsolatunk.
- Csak tedd oda magad a projektben. – a
kérésem engem is meglepett, bármit kérhettem volna, de megint csak az iskolára
koncentrálok. Na, mindegy most már. Visszatérve a gondolataimból azt láttam,
hogy hevesen bólogat.
- Akkor mehetnénk is csinálni.
- O-oké – indultunk meg, és némán mentünk
egészen hazáig.
